A bortárolási megoldások folyamatos fejlesztése, amely lehetővé tette a nemzetközi szállítás megindítását és a bor nagy mennyiségben történő tárolását.
Mi volt a történelem első bortárolási megoldása? Hogyan tették lehetővé az emberek először, hogy a bort hűvösebb helyen tárolják? Hogyan fejlődött a folyamat a mai állapotokig, a hordóknál és a palackoknál?
Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre fogunk választ adni a bortárolás fejlődésének bemutatásával.
Gondoljon egy pillanatra a kedvenc borával. Oké, most képzelje el, hogy állatbőrből vagy hólyagból készült tárolóból kell innia. Ez elég furcsán hangzik, nem? De ha megnézzük a bortárolás történetét, számos utalás található a tömlőkről, például a Bibliában, Homérosz Odüsszeiájában vagy Shakespeare Falstaffjában.
Hallottad már a „kvevri” szót? Talán ez a történelem legrégebbi borászati kerámiája, egyfajta tojás alakú agyag, amely lehetővé tette a bor nagy mennyiségben történő tárolását. Ami még fontosabb, a kvevri-vel lehetővé vált a talaj hűsítő hatásának kihasználása.
A nagy kvevriseket először méhviasszal bélelték ki, megtöltötték borral és fadugóval lezárták. A hatalmas edényeket a föld alá temették el. Így a föld természetes szabályozást tudott biztosítani, a temetkezési folyamat pedig elősegítette a hűvös, stabil hőmérsékletet. Ezzel a bor frissességének védelme már nem okozhatott gondot.
Az amforákkal tovább haladunk, és elméletileg az ókori Görögország és Róma idejében járunk. Ez volt az az idő, amikor a szabványosított bormennyiségek és a nemzetközi borkereskedelem egyre nagyobb teret hódított meg.
Az amforákat úgy kell elképzelni, mint magas és karcsú kerámiákat, melyek mérete teljesen egyenletes. A keskeny forma lehetővé tette az amforák nagy mennyiségben történő bepakolását hajókra és szárazföldi rakományokra. A könnyebb kezelhetőség érdekében a mérnökök az amforák tetejére praktikus fogantyúkat terveztek.
Forradalmi előrelépés volt, hogy a gallok bevezették a fahordó találmányát. Az amforákhoz képest a tölgyfahordók magasabb szintet képviseltek a tárolási kapacitás és az érlelés minősége tekintetében.
Miért választották annak idején a szakemberek a tölgyet? A döntés nem a tölgyfa ma már jól ismert tulajdonságain alapult. A rendelkezésre állás és a fa könnyű hajlítása miatt választották.
A 17. századig a bortárolásnál szóba sem jöhetett az üveg használata. De a kemencék megújítása és a széntüzelésű kemencék bevezetése, vastagabb és sötétebb üvegek létrehozását jelentette.
Ez zöld utat jelentett, hogy a bort palackokban tárolják kereskedelmi célokra. Ráadásul a folyamatos innováció hosszabb és karcsúbb palackokat eredményezett. Már csak egy összetevő hiányzott a tökéletes tároláshoz.
Mit jelentett a parafa bevezetése a bortárolás történetében? Forradalmi újítás, a cseresznye a torta tetején. Az ötlet az angol Robert Hooke-nak köszönhető, aki elsősorban a borosüvegek lezárására dolgozta ki a parafa felhasználását.
A parafa egyszerűen tökéletes erre a feladatra, így ezzel elérkeztünk az úgynevezett befejezéshez. A folyamatot a tömlőkkel kezdték, de a mai, parafa dugós palackok segítségével a bort kellemesen és egyszerűen tárolhatjuk, a kívánt hőmérsékleten, ameddig szükséges.